Archívum | június, 2003
23 jún

Boldoggá avatási szentmise

Fél 12-kor, rekkenő melegben kezdődött meg Ivan Merz boldoggá avatási szentmiséje a ferencesek Szentháromság kolostora melletti hatalmas mezőn. A hívek kitörő örömmel üdvözölték a soraik között gépkocsin tovahaladó és áldást osztó pápát és szívből jövő tapssal köszönték meg, hogy idős kora és gyengesége ellenére másodszor is ellátogatott hazájukba.
A szentmise elején Josip Bozanic zágrábi érsek, Franjo Komarica banja lukai püspök és a jezsuita Nagy Bozsidar (Bizidar) posztulátor kérte a pápát Isten Szolgája, Ivan Merz boldoggá avatására, akinek életrajzát a zágrábi érsek ismertette, majd ezután került sor a boldoggá avatás meghirdetésére.
„Ti vagytok a világ világossága” – kezdte homíliáját a pápa, hangsúlyozva: „Ez a jézusi szó nemcsak egy közönséges erkölcsi buzdítás, hanem egy olyan megállapítás, amely kifejezésre juttatja a keresztségben kapott elfojthatatlan igényt: e szentség révén ugyanis az ember Krisztusnak a titokzatos testébe kapcsolódik. Joggal kiálthat fel Szent Ágoston: ’Örvendezzünk és adjunk hálát, hogy nemcsak kereszténnyé, hanem Krisztussá lettünk…’ Krisztus az ’igazi világosság’, amely minden embert megvilágosít. A keresztény ember tehát arra kapott meghívást, hogy ’ennek a Világosságnak a visszfénye legyen’, miközben Krisztust követi. Ennélfogva hallgatja és átelmélkedi az ő igéjét, tudatos és aktív módon részt vesz az egyház liturgikus és szentségi életében, gyakorolja a szeretet parancsolatait – a testvérek, de elsősorban a kicsinyek, a szegények és a szenvedők szolgálatán keresztül.”
A hívek és pásztoraik köszöntésén túl a pápa testvéri üdvözletet küldött Pavle pátriárkának és a Szerb Ortodox Egyház Szent Szinódusa tagjainak, továbbá örömének adott hangot a kölcsönös megértés és tisztelet, valamint a testvéri szolidaritás felé vezető eddig megtett úton elnyert új erőért, amely ennek a térségnek örömére és reménységére szolgál. Szeretettel köszöntötte még a pápa az ország más egyházi közösségeit, valamint a helyi zsidó és iszlám felekezet híveit.
Ismét a katolikus hívekhez fordulva a szentatya biztosította őket: kitárt karokkal fogadja őket, annak jeleként, hogy milyen fontos helyet foglalnak el szívében. Imádságában szüntelenül az Úr elé tárja az életüket súlyosan megnehezítő súlyos szenvedéseiket, megosztva reményeiket egy jobb jövő iránt.
„Ebből a városból, melyet történelme során oly sok szenvedés és vér pecsételt meg, a Mindenható Istenhez fohászkodom, hogy az embernek, méltósága és szabadsága ellen a katolikus egyház fiai által is elkövetett vétkeiért bocsásson meg és mindenkit töltsön el a kölcsönös megbocsátás óhajával. Csak az igazi kiengesztelődés légkörében nem lesz hiábavaló a megannyi ártatlan áldozat emlékezete és így az áldozatuk arra bátorít bennünket, hogy a testvériség és a megértés új kapcsolatait építsük” – mondta a pápa, majd rámutatott: a boldoggá avatott Ivan Merz példája azt tanítja, hogy az isteni világosságtól áthatott „igaz ember” válik valóban világító és meleget adó fáklyává. A ragyogó képességű fiatalember gazdag, természetes tehetségét képes volt megsokszorozni és így ért el számos emberi sikert: azt mondhatjuk, hogy sikeresen élt. „De nem ezért iktatjuk a boldogok sorába, hanem sokkal inkább az Isten előtt elért sikereiért. Életének leghőbb vágya ugyanis az volt, hogy soha ne feledkezzék meg Istenről és hogy mindig egyesüljön vele: Tevékenysége során mindig Jézus Krisztus ’fölséges ismeretét’ kereste.”
A liturgia iskolájában Ivan Merz a keresztény nagykorúság teljességéig gyarapodott és hazája liturgikus megújulásának egyik úttörője lett. A szentmisén való részvétel és a szentáldozás révén lett a fiatalok apostola. Nem véletlenül lett a jelszava: „Áldozat – Eucharisztia – Apostolkodás”. Keresztségének hivatástudatában a szentség felé vezető utat járta be.
Beszéde végén a pápa a fiatalokhoz fordulva arra emlékeztetett, hogy Ivan Merz neve élet- és akcióprogramot jelentett a fiatal katolikusok nemzedékének, amit ma is folytatni kell. „Hazátok és egyházatok – kedves fiatalok – nehéz időket élt át és most azon kell munkálkodni, hogy újrakezdjétek az életet a maga teljességében. Arra kérlek, ne engedjetek annak a kísértésnek, mely elbátortalanít benneteket, sokkal inkább szaporítsátok meg kezdeményezéseiteket annak érdekében, hogy Bosznia-Hercegovina újból a megbékélés, a földi találkozás és a béke földje legyen. E térség jövője ugyanis tőletek is függ! Ne keressetek másutt kényelmes életet, ne meneküljetek el a felelősségtek elől, arra várva, hogy majd mások oldják meg a problémátokat, hanem eltökélten szegezzétek szembe a rosszal a jó erejét. Boldog Ivan Merzhez hasonlóan ti is keressétek a személyes találkozást Krisztussal, aki új fénnyel világítja meg életeteket.”
Utolsó szavaiban a pápa az Atyaisten minden emberi érzést meghaladó békéjét kérte a hívek számára, amely béke megőrzi szívüket és lelküket az Isten és Isten Fia, Jézus Krisztus ismeretében és szeretetében. Ez a pápa imádsága és jókívánsága Boldog Ivan Merz közbenjárásáért – Bosznia-Hercegovina összes népe számára.
A szentmise végén, az Úrangyala imádság előtt a pápa az új boldognak a Szűzanya iránti gyengéd tiszteletéről emlékezett meg, majd öt különféle nyelven, köztük magyarul is köszöntötte a boldoggá avatásra érkezett zarándokokat. VR/MK
Az új boldog, Ivan Merz életrajza
Ivan Merz 1896-ban született Banja Lukán. Édesapja cseh nemzetiségű katonatiszt, édesanyja magyar zsidó származású volt. Egy éven át a wiener-neustadt-i katonai akadémián tanult, majd beiratkozott a bécsi egyetem tanári szakára. 1916. márciusában besorolták a hadseregbe. Először Grazban szolgált, majd az isonzói frontra küldték. A háborús tapasztalat nagymértékben hozzájárult gyors lelki érlelődéséhez. A szörnyűségek láttán Isten kezébe helyezte sorsát és minden erejével a keresztény tökéletességre törekedett. A háború után visszatért Bécsbe, ahol folytatta tanulmányait. 1920-ban negyvennapos lelkigyakorlatot végzett a mödlingi Steyler missziósházban, amely sorsdöntő lett a fiatalember számára. Ezt követően a párizsi Sorbonne-n tanult, ahol filozófiából doktorált. 1922-től Zágrábban gimnáziumi tanárként működött, francia nyelvet és irodalmat tanított, majd a zágrábi egyetemen is ledoktorált. Hamarosan ismertté vált, mint az ifjúság apostola, mivel bekapcsolódott a „Fiatal horvát katolikusok ligájába”, majd a „Sasok horvát ligája” munkájába. Szorgalmazta továbbá a liturgikus megújulást, négy évtizeddel megelőzve a II. Vatikáni zsinat irányelveit. Tevékenységét számos értetlenség, különféle nehézségek kísérték, amelyekkel csodálatra méltó nyugalommal nézett szembe. Erejét a szüntelen imából, az Istennel való egységből merítette. Meggyőződéssel hangoztatta, hogy a lelkek üdvösségének leghatásosabb eszköze az Istennek felajánlott szenvedés, ezért minden testi-lelki szenvedését, majd fiatal életét is apostoli kezdeményezései sikeréért, szeretett „Sasmadaraiért” ajánlotta fel. 32 éves korában, 1928. május 10-én hunyt el Zágrábban, életszentség hírében. Tervét halála után Marica Stankovic valósította meg, amikor megalapította a „Krisztus Király Munkatársnőinek Egyesületét.” Ivan Merz boldoggá avatási eljárását 1958-ban kezdték meg. A leendő boldog földi maradványai a zágrábi Jézus Szíve-bazilikában nyugszanak. VR/MK
Reklámok