Archívum | április, 2004

Kühár Flóris: Mit jelent Szent Tamás személye és műve korunknak?

24 ápr
Amióta 1323-ban Aquinói Szent Tamást az Egyház oltáraira emelte, a halandóság porát levetvén, fr. Thomas a történelem sodró árja fölé emelkedett és a liturgia a múlandóság forgó körében évről-évre elénk állítja azt, ami benne örök érték és eszmény, akárhogy cserélődnek a nemzedékek, akárhogy forog a világ kereke, akármerre járnak az emberi gondolatok, vélemények, bölcseleti rendszerek és hittudományi állásfoglalások szellemútjai. Úton járó vándora, mint amilyen Szent Tamás szó szoros és teológiai értelemben is volt — gyalogos vándora a Nápoly-Róma-Párizs közti útnak — és alig ötven éves vándora az életútnak, mely a földről új égbe vezette, nagyobb záloga a történelem fölé emelkedésnek nincs, mint a szentté avatás. Ebben az örök élet szempontjai szerint pecsételik meg Tamás testvér földi pályájának küzdelmeit, eredményeit, eszményeit és erényeit.
Mi az, ami Szent Tamásban örök érték, követésre méltó minta, lelkeket vonzó eszmény marad? A szentek elsősorban egyéniségük győzelmes harcaival, erényeiknek Krisztust másoló vonásaival győzik le a feledést. Az aquinói grófok sarja Montecassinón nevelődik bele az Istenszolgálat és krisztusi katonáskodás elemeibe. Mikor élete döntő fordulatához érkezik, teljes elszántsággal választja a császárszolgálat helyett — ami családjának ősi hivatása volt — Krisztust, Szent Domonkos apostolkodó szerzetében. A hivatásáért és a tisztaságáért vívott nehéz küzdelem családjának erőszaka és csábítása ellen, a teljes szakítás mindennel, ami elvonhatta volna attól, hogy alázatosan, szegényen kövesse a Mestert, nem nézve jövőre, emelkedésre, méltóságra és javadalomra — Tamást a válaszútra került ifjúság szentjévé avatja, Szent Imrének, Alajosnak, Szaniszlónak társává teszi. Ahogy egy életen át viseli a Regula és szerzetesi fegyelem súlyos igáját, ahogy szeme fénye lesz szerzetének alázatosságban, munkában, a közösség szellemének megőrzésében, szerzete védelmében, ahogy feltűnést kerülve valósítja meg önmagán a derűt sugárzó, a lélek Istenbékéjét élvező szentség eszméjét, ahogy nemcsak angyali doktorrá, hanem angyali erények hordozójává válik — abban mindig követésre méltó mintája marad azoknak, kik az Istentől ugyanazt a hivatást kapták.
Szent Tamás élete Köln, Párizs, Róma egyetemeinek padjaiban, majd katedráján telik el. Úgy is mint tanuló, úgy is mint tanár megmutatta, hogy a tudományhoz kell a tehetség, kell a bos mutus (néma ökör) belefekvése a munka igájába, kell az olvasmány és elmélyedés, nagy mesterek követése és önálló úton járás: de mindezek mellett és fölött kell az önfegyelem, a szellemi erőinek összpontosítása az igazság gyűjtőlencséjébe. Aszkézis, a test és lélek megfeszítése kell a tudományhoz. «Légy hallgatag — írja egy tanítványának — ne menj szívesen a beszélőszobába! Legyen gondod lelkiismereted tisztaságára. Maradj örömest celládban, hogy a tudomány borospincéjébe juthass. Szüntelenül imádkozzál! Ne törődj mások dolgaival, a világiak beszéde és cselekvése maradjon tőled távol». Ma már alig tudjuk megérteni, hogyan volt elég az a három évtized, amely Szent Tamás életéből a tudományos alkotásra jutott, harminc kötetnyi munkáinak megírására. Szent Tamás az imádság hegyéről indult el és a munka szentjévé vált. Rendje külön kísérőt, társat adott melléje, akinek az volt a feladata, hogy figyelmeztesse őt az evésre, a pihenésre, mert a mester az igazság kenyerétől megfeledkezett a testi táplálékról.
A tudomány sokak számára kenyérkereset. Szent Tamás számára fontosabb a mindennapi kenyérnél. Mások a tudomány által rangot, előmenetelt keresnek. Neki az a legfőbb imádsága, hogy egyszerű szerzetes maradhasson, szolgálja a tudományt és általa az Isten országát. Felajánlották neki a nápolyi érsekséget. Elhárítja. Van tudomány, mely az apostol szerint felfuvalkodottá tesz, Szent Tamás megmutatta, hogy az igazi tudomány a lelket az alázatosság fundamentumán építi naggyá és szentté.
A tudósoknak gyakori jelzője az, hogy száraz tudós. Mintha az élet sok példáját mutatná az élettől idegen, szikkadt kedélyű könyvmolyoknak, akikben a betű megölte a szellemet. Szent Tamás a skolasztikus gondolkozás száraz kenyerétől se száradt ki, mert az Élet kenyerével táplálta szívét-lelkét, mert az Eucharisztia napsugara ragyogott be szürke cellájába és ennek fénye, melege járta át benső világát. Jellemző, hogy a tudósok sorsa elérte őt is: műveiből — pedig mennyi gondolatát vette át szóról-szóra az Egyház hivatalos katekizmusa, a Trienti katekizmus — a szakemberek is keveset ismernek alaposan, a világiak tán tudják, hogy két Summát írt és a tömegek tán a nevét sem ismerik. Világszerte nem tudós iratai, hanem az Eucharisztia áhítatával szíveket lángra gyújtó himnuszai, a Pange lingua, Adoro te devote, Lauda Sion, Sacris sollemniis, Verbum supernum (O salutaris hostia) kelnek szárnyra milliók ajkán. Raffael óta megszoktuk, hogy Szent Tamást a Disputa szentjének tekintsük, pedig Raffael Disputája is — nem eszmetorna, hanem a Nagy Szentség adorációja.
Amikor a Benedicite-zsoltár felsorakoztatja az Isten minden műveit az Isten magasztalására, az eget, földet, tengert, hegyet, völgyet, folyót, állatot, embert — nem említi az Istenmagasztalók sorában a tudóst és a tudományt. Az ókeresztény katakombák orante-alakjának látásakor se gondol senki a scientia adorans szimbólumára. Szent Tamás érdeme, hogy a tudományt térdre kényszerítette az Isten előtt és a lelkiség csodás gazdagságú eszményseregébe odaállította az Eucharisztiát imádó tudományt, a scientia adoranst.
Horatius az alkotásban látja a mulandóságnak alávetett életet meghaladó, ércnél maradandóbb emléket. A krisztusi értékrendnek más a mérőeszköze, a személyi értékeket helyezi a tárgyiak fölé; a lélek maga több mint a múmiát őrző piramis, a történelem nem ad igazi halhatatlanságot, bármilyen alkotásokban, sikerekben nyilatkozzék is meg. Azért állítottuk elsősorban az embert, a tudóst, a szentet magunk elé Szent Tamásban.
Nem mintha ezzel azt akarnók mondani, hogy műveinek, gondolatainak, századokra sugárzó bölcseleti és hittudományi rendszerének csak történelmi, tehát múló és nem idő feletti az értéke. Mert minden tudományos rendszer annyiban idő feletti, amennyiben megközelíti, magába foglalja, kisugározza az örök igazságot. Évszázadok győződtek meg róla, hogy Szent Tamás eszméi az örök bölcselet és örök hittudomány termékeny magvai, hogy a két Summa nemcsak záróköve a keresztény gondolkozás addig tizenkét százados múltjának, hanem iránytűje a természet és kegyelem, Isten és a világ, hit és tudomány problémáiban előrehaladni akaróknak. Szent Tamás művei sohasem kerülnek pusztán múzeumi, szellemtörténeti érték gyanánt az Egyház könyvtári gyűjteményébe, Szent Tamás nem átmeneti állomás az igazság felkutatásának, birtokbavételének útján, hanem maga a pálya, melyről letérni céltévesztés veszélye nélkül alig lehet.
Azt mondhatná valaki, messze áll a mi korunk Szent Tamásétól, mások az igényei, mások a feladatai. Akkor delelőjén állt a középkor, az ég és a föld közt gótikus dómok tornya volt a híd, a középkor emberét az imádság gesztusa jellemezte, a mai embert a munka gépies üteme. Akkor a hit uralkodott a tudás fölött, ma a hitet legyőzte a tudomány. Akkor az Egyház, a pápa szabott törvényt, életformát a világnak, ma a gyárkémények a tornyok fölé emelkednek és mindent belépő kormuk a mai ember lelkére is rászáll, hogy a régi eszmények ragyogását elfödje és az új embert belekényszerítse a falanszter eszménytelen, szürke unalmába, zsarnoki uralmába. Szent Tamás annak a világnak szólt. Tud-e mondani valamit a mienknek is?
Igaz, hogy korok és korok közt ellentétek feszülnek, de az ellentétek olyanok, mint a hullámhegy és hullámvölgy váltakozása. A hullámvonalban maga az élet, a történelem, a világ szellemjárása sodródik tova és időben távol álló korok szellemi alkatuk, történelmi tartalmuk szerint közelebb állnak egymáshoz, mint amelyek szomszédosak egymással.
Szent Tamás korát és a mienket egyaránt a történelmi válság apokaliptikus borúja fedi be. A nagy válságok, változások, korfordulók vérrel és nyomorral öntik tele a világot. A középkor nagy harca a pápaság és a császárság közt épp Szent Tamás életében ért döntő fordulatához. Szent Tamás azért menekül Cassinóból, mert II. Frigyes seregei a monostort feldúlták; míg ő hivatásáért küzd, Európára a végveszélyt zúdítja a tatárjárás. Mikor 1245-ben Párizsban megkezdi tanulmányait, a lyoni zsinaton IV. Ince úgy jellemzi korát, hogy az Egyház öt sebből vérzik. Pogányok uralkodnak a Szentföldön, Bizáncot a törökök fenyegetik, Magyarországot rombolja a tatár, az Egyházat eretnekségek és erkölcsi foltok csúfítják, az Egyház védője, a császár — az Egyházat üldözi. II. Frigyes elbukott, az utolsó Hohenstaufnak Nápoly piacán feje hullott, de a középkori Európa egysége is széthullott, az egyetemes keresztény monarchiát az új nemzetállamok váltották fel, a pápaság pedig néhány évtizeddel a császárságon aratott győzelme után megkezdte avignoni «fogságát».
Míg Szent Tamás Párizsban tanít, Szent Lajos francia király Európa részvéte nélkül küzd és vérzik a középkor keresztes eszményeiért. Ezek az eszmények azonban már fénytelenekké válnak. Az arab, zsidó szellem fegyverrel és bölcselettel törekszik Európa szíve felé, II. Frigyes pogányokat fogad seregébe, hogy a kiközösítés fegyvere kicsorbuljon rajtuk, a párizsi egyetem bölcseleti karán Arisztotelész nyomán Brabanti Siger szembeállítja a bölcseletet a hittel és rejtett pogánysággal mételyezi a lelkeket. A szentatyák hagyománya összeütközik a haladó arisztotelészi iránnyal. Nagy Szent Albert és tanítványa, Szent Tamás, mondhatni kopernikuszi fordulattal terelik át a keresztény tudományt Arisztotelész útjára, megtisztítják rendszerét a pogány elemektől és a benne rejlő természetes igazságok köveit rakják alapul a keresztény bölcselet dómjába, hogy azt beboltozzák Szent Ágoston hitével.
A politikai és szellemi válsággal párhuzamos volt a társadalmi erők egyensúlyának eltolódása a lovagságról a polgárságra, a várakról a városokra, a terménygazdálkodásról a pénzre. A középkori bolsevizmust Szent Ferenc és Szent Domonkos állították meg és Szent Tamás eszmei téren szabta meg azokat a vonalakat, melyek a keresztény társadalmi rendet mindez ideig védték.
Nem szükséges részletekbe menni és kisarkítani azokat a mozzanatokat, melyekben Szent Tamás kora a mienkkel néha oly csattanósan egyezik, csakhogy a fegyvercsattogás zaját a mai világ inkább robbanásokban tapasztalja meg. Szellemi, társadalmi téren ugyanaz a forrongás, átállítás folyik és a világ ma is sok sebből vérzik.
Szent Tamás élete és műve megmutatta a maga korának a válságból kivezető utat. Élete azzal, hogy visszakacsintgatás nélkül lépett ő, az aquinói gróf — Krisztus szegényeinek útjára. Művei pedig azzal, hogy bennük és általuk is érvényesült himnuszának hangja:
Recedant vetera — Nova sint omnia
Corda, voces et opera.
Szent Tamás egészséges lelke a történelemben is, a szellemjárásban is az egészséges fejlődés útjain halad. Nem akarja megmerevíteni a szellemet a régiben, hanem merészen, néha mondhatni elszánt lendülettel száll szembe azokkal, akik az új utak és feladatok elől elzárkóztak. Bölcselete a maga korában annyira új volt, hogy saját rendjében is, azon kívül is sokan támadták, egyházi elítéltetését szorgalmazták, egyes tételeit cenzúrázták. Mivel azonban fenntartás nélkül az igazságot kereste, a régiben, az áthagyományozottban úgy, mint az újban, mert azt, ami új, nem újszerűen feltűnő volta, eredetisége miatt hirdette, hanem mert igaznak tanította, azért a harc az ő győzelmével dőlt el — halála után.
Szent Tamás szellemi épületének dómja úgy épül fel, hogy benne a természetes alapok, az ember, a természet, a világ értékelése az emberi értelem erejével súlyos, kimozdíthatatlan bázist adnak a hit magasba szökő, Istent érintő íveinek, a természetfölötti világszemlélet tornyainak. Az értelem hatókörét nem csökkenti le, nem menekül agnoszticizmusba, viszont a hitet nem racionalizálja, megrendült áhítattal borul le a misztérium, a titok előtt. Ahol elér a misztériumhoz: praestat fides supplementum sensuum defectui — pótolják a rest érzéket a merész hit szárnyai.
A tudomány, a bölcselet és a hittudomány Szent Tamásnál az igazság szolgálatára törnek. Az igazság pedig, amit Szent Tamás szolgál, nem a vágyak és érzelmek posztulátuma, nem a kedély megnyugtatásának eszköze, hanem a természetre, emberre, világra átsugárzó örök igazság, mely a teremtéssel a kinyilatkoztatással az Istenből forrásozik.
Szent Tamás sohasem egyoldalú, nem részletekben pepecselő, hanem az egészben látja a részt, a történelemben az eseményt, az Istenben az eszmét és eszményt, a valóság sokoldalú vonatkozásaiban az embert, a testben, anyagban a halhatatlan lelket. Realizmus és kidolgozott összhang az ő világa, melyben a valóság, az értékek rendje hierarchikus összecsengésben árad az ősokból, hogy a megértés és hit útján visszalendítse ősforrásához az Isten felé nyugtalankodó embert.
Ezért jelentette Szent Tamás a maga korának a válság megoldását, ezért lettek gondolatai, eszméi az újkor csírái, ezért bomlik vissza a káoszba minden törekvés, mely az ő útjáról letér.
Ezzel egyúttal tanítómestere a mi korunknak is. Hogy az apokaliptikus időkben, amikor a Nyugat, sőt Európa vesztének előjeleit látjuk, ne kapaszkodjunk az óvilág pusztulásra szánt deszkáiba, hanem keressük meg a fejlődés irányvonalait és járjunk rajtuk bátran. Az ót az újjal most is a természet alapjai és a kegyelem viaduktjai kötik össze, ne romboljuk az alapokat, mert megtörnek a rájuk épített ívek. Pártcélok, hírverés, pillanatnyi érdekek, személyi ellentétek ne befolyásoljanak az igazság kutatásában.
Míg a mai eszmei irányok bölcseletben, természettudományban, a társadalom gyakorlati kérdéseiben a részben maradoznak el és ezért legfeljebb féligazságokat termelnek, mi Szent Tamás egészlátásával gyökereztessük bele az ősokba a természetet, Istenbe az embert, az örök Igazságba a szellemet.
A mai tudomány ugyan sokat elért, sok kérdést megoldott, de egészében úgy járt, mint a híres sebész, aki először hajtott végre műtétet a rákos betegen. A rákot kioperálta, de a beteg szíve nem bírta. A műtét sikerült, a beteg meghalt. Azok a műtétek, miket a mai rendszerek végeznek a beteg emberiségen: forradalmakkal, ilyen meg olyan izmusokkal, társadalmi, gazdasági átállításokkal, világ- és kultúrapusztítással végzetes operációkká válnak, ha a műtétre vállalkozók nem alkotnak pontos és körültekintő diagnózist emberről és kultúrájáról, társadalomról és világról az örök igazságok fényében. Szent Tamás műve ezért marad ma is korszerű: az emberalakításban, a társadalom újjászervezésében, a világ helyes rendjében, a bajok gyógyításában. 

(amdg.betiltva.com)

Reklámok