Archívum | október, 2010

Ausztrália első szentjét ünnepli

27 okt
A Szentatya október közepén avatta szentté Mary McKillopot. Ausztrália számára különleges esemény ez, hiszen az országnak eddig nem volt egyetlen szentje sem. A Zenit hírügynökség közölte George Pell bíboros beszámolóját arról, hogy milyen hatást tett ez az ausztrál hívőkre.
Sydney bíboros-érseke elmondta, melegség töltötte el a szívét, amikor a Szent Péter-bazilika falán meglátta Szent Mary képét. Nyolcezer ausztrál zarándokolt el Rómába a Szent József Nővérei rend alapítójának szenttéavatási ünnepségére, és sokan jöttek Új-Zélandról, Skóciából, Peruból, Kelet-Timorból is, ahol a kongregáció nővérei jelenleg is aktívan munkálkodnak.
Pell érsek méltatta Tim Fischer, Ausztrália első állandó szentszéki nagykövete közreműködését. A nagykövet részt vett minden eseményen, és ő maga is számos ünnepséget szervezett a szentté- avatás köré. Külön kiemelte, milyen hasznos volt az a gyakorlati segítség, amelyet a Rómába érkező ausztrál zarándokoknak nyújtottak (információs pont felállítása, az utazásból eredő gondok megoldása).

A szenttéavatást követő napon körülbelül ötezer ausztrál ment el a hálaadó szentmisére a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába. Azért választották ezt a helyszínt, mert régen az angol katolikus királyok a bazilika tiszteletbeli kanonokai voltak, és a templom ma is az ökumenikus szertartások hagyományos székhelye. A szentmisén megszólalt Maria Casey nővér, Mary McKillop szentté avatási ügyének posztulátora. Kifejezte örömét, hogy Mary nővér már nem csupán Ausztrália, hanem az egész világ szentje. A bíboros homíliájában hangsúlyozta, mekkora örömöt és hálát érez most Ausztrália népe. Mary McKillopról elmondta, hogy bármit tett, azt Jézus Krisztus nevében tette, mindvégig az Isten országába és megváltó igazságosságába vetett hite vezette a szolgálat során. Példaértékű tanítást hagyott népére a megbocsátásról, a másik embernek nyújtott segítségről, és arról az erőről, amelynek segítségével szembe tudunk nézni a nehézségekkel.

***
A Szentatya Mary McKillop mellett öt személyt emelt az oltár dicsőségére 17-én : André Bessette kanadai szerzetest, akiről azt tartják, hogy képes volt csodás gyógyításokra; Stanis³aw Kazimierczyk Soltys XV. századi lengyel szerzetest; Giulia Salzanót, aki a XIX-XX. században élt, és a Szent Szívről elnevezett Hitoktató Nővérek Kongregációjának alapítója; Camilla Battista da Varano XV. században élt klarissza nővért; Candida Maria de Jesus Cipitria y Barriolát, a Jézus Leányai Nővérek alapítóját.
Magyar Kurír
Reklámok
17 okt
Assisi Szent Ferencnek, minden idők egyik legnépszerűbb szentjének misztikus és rendhagyó életét dolgozza fel ez a Hermann Hesse írásai alapján készült film. A XIII. századi Itália zűrzavara és vadsága közepette Francesco, a vagyonos kereskedő fia, otthagyja a gazdagságot és kényelmet, hogy osztozva a szegények nehéz sorsában, életét Istennek és mások megsegítésének szentelje. Példáját követve óriási tömegek hagyták ott régi életüket azért, hogy lelkiismeretükre hallgatva kövessék őt. Egy megalkuvásokat nem tűrő, fordulatos élet eseményeit beszéli el ez a kiválóan megrendezett alkotás.

http://www.gloria.tv/media/103824/embed/true/controls/falsehttp://www.gloria.tv/media/103825/embed/true/controls/false

16 okt

Isten szónoka-Páduai Szent Antal

Az ifjú, miután egy párbajban legjobb barátját halálra sebezte, vezeklésül a barátja életéért cserébe fogadalmat tett: lemondott szerelméről és világi életéről és Istennek szentelte magát. A film Szent Antal, a nemes és bátor szerzetes izgalmakban bővelkedő életének eseményeit foglalja csokorba (utazásait Itáliában, térítő missióját Marokkóban, Assisi Szent Ferenccel való találkozását és csodáit) gyermekkorától egészen fiatalon bekövetkezett haláláig.

http://www.gloria.tv/media/103708/embed/true/controls/false

14 okt

“Adj nekem gazdagságot vagy szegénységet,
Adj nekem vigasztalást vagy
szomorúságot…
…Ha pihenésemet akarod,
szeretetből pihenni akarok.
Ha úgy rendeled, hogy dolgozzam,
munka közben akarok meghalni.
Igen, Uram
mit akarsz tenni velem?
Csak mondd meg hol,
hogyan és mikor.”

Avilai Szent Terézhttp://www.gloria.tv/media/14623/embed/true/controls/false

Márton Áron, a főpap és katona

4 okt
Dicső múltunkból energiát és bátorságot meríthetünk napjaink jövőt formáló cselekedeteihez. De ez csak akkor sikerül, ha ismerjük a múltat, és ismerjük azokat, akik hozzájárultak alakításához. Halálának 30. évfordulóján Erdély szentéletű püspökére, Márton Áronra emlékezünk.
marton_aronMárton Áron székely földműves család harmadik gyermekeként született Csíkszentdomokoson, 1896. augusztus 28-án. Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot pedig Csíksomlyón végezte. Középiskolába Csíkszeredába és Gyulafehérvárra járt, ahol 1915-ben érettségizett. Három nappal a sikeres érettségi vizsga után katonai szolgálatra kapott behívót. Leszerelése után egy ideig földművesként és erdészeti tisztviselőként dolgozott. Teológiai tanulmányait 1920-ban kezdte el, pappá gróf Majláth Gusztáv Károly püspök szentelte 1924-ben. Kezdetben Ditróban és Gyergyószentmiklóson volt káplán, majd hittanár ugyancsak itt és Marosvásárhelyen, plébánosi kinevezést Verestoronyra kapott, később udvari káplán, püspöki levéltáros és titkár lett Gyulafehérváron. 1936-ban a kolozsvári Szent Mihály plébánia vezetésére kapott ideiglenes megbízatást, rá egy évre kanonoknak léptették elő, majd a plébánia megválasztott vezetője lett. Ugyancsak 1936-ban XI. Piusz pápa Gyulafehérvár püspökének nevezte ki. 1949- től 1955-ig különböző román börtönökben sínylődött, 1957-1967 között pedig házi őrizetben tartották Gyulafehérváron. 1968-tól ismét szabadon mozogva látogathatta egyházmegyéjét és híveit. 1980. október 4- én hunyt el, a gyulafehérvári székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Ezek az adatok egy tartalmas, gazdag és egyedi életút főbb állomásai. Személyiségének varázsából, szellemi kisugárzásából, emelkedett erkölcsi tartásából viszont csak hátrahagyott műveit olvasva és a róla szóló történeteket hallgatva kaphatunk némi ízelítőt. Hiszen cselekedeteinek és magatartásának köszönhetően a nép, amelyből vétetett, már életében szívébe zárta, napjainkban is szájról szájra terjednek a róla szóló történetek.
Lelkükbe fogadták egykori tanítványai, beosztottjai és munkatársai is, ezek egyike Msgr. Gajdó Zoltán pápai káplán, nyug. plébános, aki összesen tíz évet tartózkodott a püspök közelében. Kérésemre meglágyult arccal hívja elő emlékeit: a mindennapok hívságain felülemelkedni tudó, mély Isten és emberszeretetből fakadó alázatosság volt a püspök személyiségének meghatározó vonása. A krisztusi szeretet minden rosszat elsöprő erejébe vetett hit pedig tetteinek mozgatórugója. A kivagyiság nem csak távol állt a jellemétől, hanem környezetében sem tűrte meg az ilyen megnyilvánulásokat.
Márton Áron fegyverrel a kézben küzdötte végig az első világháborút. A székelyudvarhelyi 82-es gyalogezred közlegényeként került harctéri szolgálatra Doberdóba. A fronton avatták tizedessé, azt követően pedig hadapródjelöltté. Több mint egyévi első vonalbeli tartózkodást követően Nagyszebenbe küldték tiszti iskolába, elvégzése után hadnagyi rangban az Ojtozi-szorosban, majd újra az olasz fronton harcolt. Szigorú, de beosztottjait megbecsülő parancsnok volt. Tiszttársai szerették, katonái rajongtak érte. Bátor, a veszélyes helyzeteket sem kerülő hadfiként négy alkalommal sebesült meg, mindig a végsőkig kitartott. Még 1919 tavaszán is részt vett a székely hadosztály Tisza-menti hadműveleteiben, amiért hadifogolyként a brassói Fellegvárba zárták. A következő történetek a hazáját védő katonáról szólnak.
Gajdó Zoltán atya baróti káplánkodása alatt (1964-1966) a miklósvári Szent Anna-búcsú egybeesett a bérmálással. E kettős esemény hívők ezreit vonzotta a templomba, mely ezúttal szűknek bizonyult a hatalmas tömeg befogadására. Szentmise előtt különböző rendű és rangú egyházi és világi személyek tisztelegtek a püspök előtt. Egyszer csak elébe pattant palástosan az ürmösi unitárius lelkész, s katonásan összecsapva bokáját a következőket mondta: „Mélyen tisztelt hadnagy úr! Egykor, az Ojtozi-szorosban önt szolgáló közlegényként sokszor kellett jelentést tennem a század állapotáról és a hadi helyzetről. Most, kihasználva a találkozás kínálta lehetőséget, ürmösi lelkészként ezt újból megteszem. Tisztelettel jelentem, hogy híveink megtizedelve, meghurcolva, s javaikból kiforgatva ugyan, de élnek és helyükön vannak.”
E szavak hallatán könnyek szöktek a megpróbált püspök szemébe. Megrendülve mondta a következőket: „Köszönöm, fiam, a régi és új jelentéseidet. Megnyugodva veszem tudomásul, hogy népünknek olyan lelkipásztorai vannak, akik hősiesen állnak híveik mellett és híveik védelmében. Megnyugodva, mert tudom, hogy míg akadnak hozzád hasonló elhivatott és bátor papok, van és lesz magyar jövő Erdélyben”.
A miklósvári szentmisét és bérmálást követő ünnepi ebéden az ürmösi pap felidézte Márton Áron egyik hőstettét is. Egy nap arra eszméltek, hogy az ellenség bekerítette őket. Parancsnokuk, felmérvén a lehetőségeket, rádöbbent, hogy helyükön maradva esélyük sincs a túlélésre. Ezért kiadta az ukázt a halálos gyűrűből való kitörésre. Okos és megfontolt utasításainak köszönhetően ez sikerült is, anélkül, hogy a legénység közül bárkinek baja esett volna. Egyedül ő sebesült meg, ugyanis az ellenség figyelmét magára vonva biztosított lehetőséget katonáinak az elvonulásra.
Amint Gajdó atya szavaiból is kiderült, Márton Áron bátor, kemény és megalkuvást nem ismerő férfi volt. Valódi pásztor, aki elszántan óvta hitét, és védelmezte a köréje tömörült nyájat. Nem lehetett sem megtörni, sem megfélemlíteni, sem elhallgattatni. Élete utolsó pillanatáig felemelte a szavát az igazság érdekében. Az elnyomottak védelmezője, az elesettek oltalmazója volt. Felekezeti hovatartozás nélkül. Büszkék kell legyünk arra, hogy közülünk vétetett. Hálásak azért, hogy a gondviselés megajándékozott egy ilyen tiszta erkölcsű, egyenes tartású, vallási és szellemi vezetővel.
Emlékét megőrizni, példáját követni szent kötelességünk. Vallási és világi vezetőinknek pedig fel kell nőniük az ő erkölcsi és szellemi nagyságához, hogy legyen, lehessen magyar jövő. És nemcsak Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében.
Bedő Zoltán

forrás: Székely Hírmondó