Archívum | szeptember, 2012

Hamarosan boldoggá avatják a Szalézi Szent Ferenc Oblátusok és Obláták alapítóját

22 Sze
Szeptember 22-én boldoggá avatják Louis Brissont, a Szalézi Szent Ferenc Oblátusok és Obláták alapítóját. Az egyházmegye papjai több mint négyezer embert várnak a franciaországi Troyes-ba egy háromnapos rendezvénysorozatra, mellyel e nem mindennapi ember boldoggá avatását kívánják megünnepelni.
Brisson atya, aki nem csak pap, de egyben tanár és újító is volt, számos iskolát és gyermekvédő egyesületet hozott létre, valamint megalapította Szalézi Szent Ferenc Oblátusainak és Szalézi Szent Ferenc Oblátáinak rendjét. E két tanító és missziós rend szerte a világon jelen van, többek között Dél-Afrikában is, ahol Brisson atya 1882-ben létrehozta a Namakwaland missziót.

A francia püspöki kar párizsi székházában megtartott, augusztus 29-i sajtótájékoztatón Marc Stenger, Troyes püspöke azt mondta, hogy Brisson atya boldoggá avatása elsősorban a papnak, és csak másodsorban a rendalapítónak szól.

A boldoggá avatást megünneplő eseménysorozatot szeptember 21. és 23. között rendezik meg Troyes-ban és Plancy l’Abbaye-ban, melyen a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa, Angelo Amato bíboros elnököl majd, aki XVI. Benedek pápa képviseletében lesz jelen.

Ebből az alkalomból az egyházmegye számos programot szervez, köztük egy virrasztást szeptember 21-én este 20 órai kezdettel a troyes-i katedrálisban, melynek során a közös imádságok között Brisson atya életének részleteit elevenítik fel énekek és élő előadás formájában. Szeptember 22-én ünnepi estet rendeznek „Brisson atya: egy szív, amely Isten órája szerint ver” címmel. Végül, szeptember 23-án gyermekkórus ad koncertet az oblátusok rendjéhez közelálló énekes, zeneszerző, Laurent Grzybowski közreműködésével.

„Több mint négyezer embert várunk erre a háromnapos ünnepre – mondja Stenger atya – jóval többet annál, mint ahányan a katedrálisba beférnek”. A püspök elmondta azt is, hogy megragadja az alkalmat, és a rendezvény során is buzdítani fogja a fiatalokat a 2013-as riói ifjúsági világtalálkozón való részvételre.

Louis Brisson Plancyban született 1817. június 23-án. Mélyen vallásos szülei szilárd keresztény nevelésben részesítették. 1831-ben beiratkozott a troyes-i kisszemináriumba, ahol hamar kitűnt „buzgó vallásosságával és kiemelkedő intelligenciájával” – mondta el Stenger atya.

1836. és 1840. között kiemelkedő eredménnyel végezte tanulmányait a nagyszemináriumban, ahol még 1940. december 9-i pappá szentelése előtt tanárrá nevezték ki. 1841-ben gyóntatói és tanári felkérést kapott a vizitációs apácák troyes-i iskolájába, majd 1843-ban a Közösség lelki vezetője lett. Így történt, hogy a kolostor akkori főnöknője, Chappuis Maria Salesia anya segítő ösztönzése mellett Brisson atya 40 éven keresztül szívta magába Szalézi Szent Ferenc lelkiségét.

1857-ben Pierre-Louis Cœur, Troyes akkori érseke megalapította a Szalézi Szent Ferenc Katolikus Egyesületet. A szervezet célja az elvilágiasodás elleni küzdelem, a hit újjáélesztése és a vallási szertartásokhoz való visszatérés volt, és 1884-ig Brisson atya állt a szervezet élén.

Ebben az időben a város egyre nagyobb mértékű iparosodása az erkölcs hanyatlását idézte elő. Ennek elsőszámú áldozatai a fiatal lányok voltak, akik zömmel a textiliparban kaptak munkát, rendkívül alacsony bérezéssel. Brisson atya, aki odafigyelt a felmerülő társadalmi igényekre, elhatározta, hogy otthonokat és műhelyeket alapít a fiatal munkásnőknek, és így próbálja megóvni őket a lezüllés veszélyétől.

1866-ban ezek irányítását a vizitációs apácák két volt növendékére, Léonie Aviat-ra és Lucie Canuet-ra bízta, és ez volt az első lépés a Szalézi Szent Ferenc Obláták rendjének megalakulása felé. A rend első főnöknője Lucie Aviat, Francisca Salesia nővér lett. 1869-ben, Ravinet püspök kérésére Louis Brisson az Obláták mintájára megalapította a Szalézi Szent Ferenc Oblátusok rendjét.

Troyes püspöke szerint Louis Brisson atya élete példa arra, hogyan élheti meg valaki eredeti módon a papi hivatását: „Brisson atya a papság újító alakja volt, aki messze a Rerum Novarum enciklika kiadása előtt is kiemelkedő érzékenységet mutatott a társadalmi kérdések terén.”

La Croix/Magyar Kurír

Reklámok

Szentek és boldogok Budapesten 1. – Képgaléria

17 Sze

A Magyar Kurír képgaléria sorozata a szentek és boldogok köztéri ábrázolásait mutatja be a fővárosban és környékén.
Képek: Fellner Ákos

Korunk vértanúi: Alexander Meny, a kommunista Szovjetunió üldözöttje

9 Sze
Alexander Meny ortodox papot 1990. szeptember 9-én ölték meg Moszkva egyik külvárosában.  Az ateista Szovjetunióban a keresztény ellenállás egyik vezéralakja volt.
Fél életét vonaton töltötte, mert sürgető vágyat érzett, hogy tanúskodjon Krisztusról. Krisztusról, aki a hit által kerül közel hozzánk és akit elménk ébersége által ismerhetünk meg. Alakjára emlékezett halála évfordulóján az Avvenirében Lorenzo Fazzini.

Moszkvában született 1935-ben, abban az időben, amikor az egyház a legkeményebb üldöztetéseket szenvedte el.  Testvére, Pável vallomása szerint Alexander már 12 évesen megkérdezte anyját, hogyan lehetne belőle pap. Mivel zsidó származású volt, nem járhatott egyetemre, de végül a leningrádi teológiai szemináriumban sikerült diplomát szereznie. 1960-ban szentelték pappá. A szovjetek már diákkorában kémkedtek utána, próbálták ellenőrzésük alatt tartani. Ennek ellenére már első plébániáján létrehozott egy bibliaolvasó csoportot, amelynek létezéséről éveken keresztül nem tudott a KGB. Szolzsenyicin rendszeresen járt hozzá és a híres orosz költő, Oszip Mandelstam is a plébániájához tartozott. Sokakat magával ragadott tanúságtétele, erőteljes, tiszta érvelése, mély gondolkodása és életszeretete: mindig mosolygott, az üldöztetések ellenére boldogság sugárzott belőle.

Képes volt saját korát is tisztán megítélni: „Nem létezik ideális társadalom, legfeljebb igazságosabb társadalom. De ehhez az kell, hogy az embert magát tegyük rendbe. Itt (a Szovjetunióban) éppen ellenkezőképpen gondolják. A testvériséghez azonban az kell, hogy legyen egy Atyánk. Ha elvetjük ez utóbbit, minden összeomlik. Ily módon összeomlik minden civilizáció” – írta. Szilárdan állt saját egyházában, de nagyon nyitott volt az ökumenizmusra. Szóbeli előadásain kívül számos könyvet írt, melyeknek középpontjában a közösségi dimenzió és a szentségi élet áll. 1988-ban, amikor megnyílt számára az út, hogy élete munkáját az emberek elé vigye, két éven belül kétszáz konferenciát tartott.

A hatalom egyre ellenségesebben tekintett Meny munkásságára: ismertségre tett szert nyugaton, vonzotta a fiatalokat, biblikus-teológiai szótárt írt, igaz emberségről tett tanúságot. Moszkvától egyórányi autóútra fekvő házába tömegek érkeztek, hogy hallgassák tanítását. Nem tetszett a rendszernek az általa képviselt értékrend, amelyet ezzel a mondattal foglalhatnánk össze: „lelkiismeret, tisztaság, gondolkodás, érzelmek, reménység, hit, szeretet – ezeket a dolgokat nem temethetjük el”.

1990. szeptember 9-én két ember fejszével támadt rá lakásától néhány méterre. Haláláról nincsenek biztos adatok, támadóit soha nem azonosították. Fia, Mihail szerint már nem sok remény van a gyilkosság felkutatására, mert túl sok idő telt el, a tanúk meghaltak. Meny korábban így írt a halálról: „Krisztus nélkül a halál gyűlöletes dolog, Krisztusban a halál szabadulás a bűntől és átmenet az örök életbe.” A gyilkosság helyszínén egy emléktábla áll a követező felirattal: „Itt kapta meg a vértanúság koszorúját Alexander Meny atya”. Lorenzo Fazzini az Avvenirében megjelent írásában így jellemzi őt: „az állam vallássellenességgel elpusztított, kopár földjein Krisztus jó illatát szórta szét”.

Az interneten két dokumentumfilm mutatja be az ortodoxia e különleges tanúságtevőjének alakját:
Egy félórás, angol nyelvű filmből (a honlapon orosz nyelven is megtalálható) bővebben megismerheti Meny atya életét, idéznek homíliáiból, beszédeiből, a vele készült interjúkból.
A Net for God TV is készített róla filmet, amelyet magyarul is meghallgathatnak az érdeklődők. A honlapon az Alexander Men – Word of a Martyr címet kell kikeresni és a magyar nyelvet kiválasztani.

Magyar Kurír