Archívum | június, 2013

Egy kevéssé ismert magyar szent

20 jún
A krakkói Isteni Irgalmasság bazilika (Sanktuarium Bożego Miłosierdzia) magyar kápolnájának dísze a Puskás László festőművész által készített mozaik, melyen Magyarország és Lengyelország szentjei jelennek meg a középkortól egészen napjainkig. Szent Gellért társaságában két kevésbé ismert püspök arcával is találkozhat a látogató: Szent Beszteréd nyitrai és Szent Buldus (egyes változatokban Bőd) egri püspökével, akik a középkori források szerint Gellérttel együtt haltak vértanúhalált az 1046-os pogánylázadás során. Szent Buldusnak, annak ellenére, hogy csak a hagyomány tartotta Eger egyik első főpásztorának, komoly kultusza alakult ki a 17-18. században, melyet elvétve még ma is őriznek.
Magyarország és Lengyelország szentjei

Magyarország és Lengyelország szentjei
(Puskás László mozaikja a krakkói Isteni Irgalmasság bazilikában)
A Szent István halálát követő trónviszályok komoly veszélybe sodorták a fiatal Magyarországot. Orseolo Péter, mint a német király hűbérese – a Képes Krónika szavaival élve – „zsarnoki kegyetlenséggel korbácsolta” az országot. Az ellene szervezkedőket „megölette, másokat meg szemük kiszúrásával gyötört meg, s az egész Magyarországot oly nagy nyomorúsággal sújtotta, hogy a magyarok inkább választották a halált, mint hogy ily nyomorultul éljenek.” A nehéz helyzetből kiutat kereső nemesek egy csoportja Csanádon gyűlt össze, és arról határoztak, hazahívják a száműzött Vazul Oroszországban tartózkodó fiait, András és Levente herceget. A hercegek, miután meggyőződtek arról, hogy hazahívásuk nem csapda, eleget is tettek a nemesek kérésének, ám az elégedetlenkedők csak azzal a feltétellel voltak hajlandóak harcolni András és Levente oldalán, ha engedélyezik a pogány vallás gyakorlását, illetve templomok lerombolását, papok, püspökök meggyilkolását; a keresztény intézmények elleni támadást. A trónharcok során a keresztény eszmék hitelüket vesztették a magyarság szemében, a pogánysághoz való visszatérés jelenkori szóhasználattal élve a „nemzeti ellenállás” szerepét töltötte be a magukat kereszténynek nevező, ám azzal ellentétesen cselekvő német és olasz Péter-hívekkel szemben. Az országban széleskörű pogánylázadás robbant ki, melynek egyik vezéralakja a Békés várából származó Vata volt, kinek emberei okozták a három püspök halálát.

Gellért Beszteréd, Buldus és Beneta püspökökkel a pesti révhez indult, hogy együtt tisztelegjenek a visszatérő hercegek előtt, azonban még a Dunán való átkelés előtt vértanúhalált szenvedtek a felkelőktől. Buldus püspököt halálra kövezték. Beszterédnek és Benetának sikerült a túlpartra jutnia, azonban ott is lázadók vártak rájuk. Míg Benetát András időközben megérkező csapatai kiszabadították, Beszteréd halálos sebesülést szerzett. Gellért püspököt Csanádon temették el, testét később Velencébe vitték, így maradhatott fenn a történelem viharaiban, ellentétben társainak sírhelyeivel, melyekről ma is csak feltételezések vannak. Buldus egri kultuszának alapjai a jezsuita egyháztörténész, Inchofer Menyhért 1644-es írására vezethetőek vissza, mely Gellért három társát nyitrai, veszprémi és egri püspökként azonosította: e gondolatra támaszkodva terjesztette el a vértanú tiszteletét Telekessy István egri püspök, aki kápolnát szenteltetett, és iskoladrámát is színre vitetett Buldus emlékére. Mivel a vértanú püspököt csak a hagyomány tekintette szentnek, Esterházy Károly volt az, aki elindította, hogy elődjét hivatalosan is a szentek sorába iktassák, azonban elegendő forrás hiányában a kanonizáció elmaradt.
Az egri püspökség első évszázadairól meglehetősen kevés információval rendelkezünk. Az egyháztörténeti szakirodalom nem Buldust, hanem Katapánt említi Eger első püspökének, és Schmitth Miklós jezsuita történész valószínűsít egy Bonifác nevű püspököt is. Buldust tehát a harmadik egri püspök volt, ha valójában az egri egyházmegye élén állt – vélhetően Inchofer Menyhért birtokában sem álltak olyan bizonyítékok, melyek egyértelműen alátámasztották volna feltételezéseit a korszak kevésbé ismert egyházi méltóságairól. Katona István egyháztörténész pécsi püspöknek vagy kalocsai érsek tartotta Buldust, mégpedig azért, mert Egerből útra kelve már Abaújváron üdvözölhette volna Andrást és Bélát a székesfehérvári kitérő helyett. Inchoffer minden bizonnyal saját fantáziájára támaszkodott, hiszen művének 1644-es megjelenése előtt egy forrásban sem találhatjuk annak nyomát, hogy Gellért két vértanú-társa nyitrai, illetve egri püspök lett volna. Szent Buldus tisztelete egy szép hagyomány, melyet érdemes ápolni.

Benkéné Jenőffy Zsuzsanna

Reklámok

Sándor István, a koncepciós per áldozatává vált szerzetes

8 jún
Különleges esemény emeli a magyarországi jelenlétük századik évfordulójáról emlékező szalézi rendtartomány ünnepségsorozatát: várhatóan még idén boldoggá avathatják a sztálinista egyházüldözésnek áldozatul esett szalézi laikus testvért, Sándor Istvánt. A boldoggá avatás dekrétumának kihirdetését 2013. március 27-én engedélyezte Ferenc pápa.
Sándor István „bűne” mindössze az volt, hogy szegény munkásfiatalokat karolt fel, még a szerzetesrendek 1950-es betiltása után is hittanórákat, kirándulásokat szervezett nekik. Méltán érezte szívéhez közel ezeket az egyszerű fiatalokat, hiszen ő maga is munkáscsalád fiaként született 1914. október 26.-án Szolnokon. Fémipari technikumot végzett, rövid ideig dolgozott is szakmájában, majd 1936-ban belépett a szalézi rendbe. Lakhelye és működési területe a Rákospalotát Újpesttel összekötő közúti felüljáró mellett épült szalézi központ, a Clarisseum lett, melynek nyomdájában 1940-től dolgozott, közben ellátta az itteni diákotthonban élő nehéz sorsú iskolás fiúk lelki gondozását is. A második világháború alatt híradósként szolgált a honvédségben.
Az újpesti Clarisseum
Az Első Budapesti Gyermekmenhely Egyletet gróf Károlyi Sándorné Korniss Klára alapította 1870-ben. A Rákospalota és Újpest határán fekvő, 134 holdas István-telken 1882 nyarán tették le az alapkövet, két év múlva nyílt meg az Ybl Miklós tervei alapján készült intézet. A növendékek létszáma 150 körül volt, tizenkettedik életévükig elemi iskolába jártak, majd három évig kertészetet vagy hat évig cipész, szabó, lakatos szakmát tanultak. 1904-től a háború kitöréséig lánynevelő intézet működött az épületben polgári iskolával. 1924-ben nyitotta meg újra kapuit, a Szalézi Fiúnevelő Intézet mellett a Don Bosco nyomda üzemelt itt. (Fotó: nikzsig, orszagalbum.hu)
1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesületében. Az állam természetesen nem nézte jó szemmel a Clarisseum működését, s mikor a többi katolikus intézethez hasonlóan az ország vezetése feloszlatta a rákospalotai központot is, az oda járó árva és munkás fiatalokból megbízható kádereket és ávósokat akart nevelni. Sándor István neveltjei közül Zana Albertet és másokat is besoroztak az ÁVH-hoz, a kapcsolat azonban megmaradt lelki vezetőjükkel. 1951 februárjában egy ártatlan diákcsíny volt az, mely a hatóságok tudtára juttatta Sándor István illegális tevékenységét. Volt tartományfőnöke, Ádám László segítségével hamis papírokhoz jutott, melyekkel külföldre menekülhetett volna, de nem akarta magára hagyni fiataljait. Kiss István álnéven a Persil gyár dolgozója lett, s bejelentés nélkül lakott rendtársa, Dániel Tibor lakásában.
Sándor Istvánt, Zana Albertet és Farkas Ferencet 1952. július 8-án „a magyar demokrácia ellen való összeesküvés” vádjával tartóztatták le. Ez volt az utolsó koncepciós perek egyike, mely a „pártőrség pere” néven híresült el. A Budapesti Hadbíróság 1952. október 28-án tárgyalta az ügyet; Sándor Istvánt kötél általi halálra ítélték. A halálos ítéletet 1953. június 8-án 21.10-kor hajtották végre. Sírhelye még ma sem ismert, valószínűleg a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában hantolták el.
Az Egyházmegyei Bíróság 2006. május 24-én kezdte meg Sándor István boldoggá avatási aktáinak összeállítását, majd 2007. december 8-án átadták a per anyagát Rómának. A Budapesti Történeti Múzeumban 2013. január 27-én a szalézi rend magyarországi letelepedésének századik évfordulójának tiszteletére kiállítás nyílt, melyen Sándor István vértanúságáról is megemlékeznek.