Archívum | július, 2013

Szent Juan Diego Cuauhtlatoatzin, guadalupei látnok

31 Júl


Szent Juan Diego Cuauhtlatoatzin (ejtd: Huán Diégo Káutlá-toácin) a jelenlegi Mexikó állam területén benszülött indiánok törzséből született 1474 körül. Mexikóváros mellett levő Tepeyac-dombon (ejtsd: Tepeják) megjelent neki az Istenszülő Szűzanya, és ezt a mélyen hívő, alázatos és buzgó embert arra kérte, hogy a jelenés helyén a Guadalupei Boldogságos Szűz tiszteletére templom épüljön. Ott hunyt el az Úrban, az 1548. esztendőben. Juan Diegót II. János Pál pápa 1991. május 6-án boldoggá, illetve 2002. július 31-én szentté avatta.

Juan Diego, 57 éves indián férfi szentmisére igyekezik a jelenés napján, amikor a csillagok alól valami le nem írható gyönyörű hangot hall, majd fényt lát, és valaki kedvesen nevén szólítja. A Szent Szűz jelent meg előtte és nahuatli nyelven arra kérte, menjen a mexikói püspökhöz, s mondja el neki óhaját: “Hőn kívánom, hogy itt egy kápolnát építsenek, ahol megmutathatom és felajánlhatom egész szeretetemet, segítségemet és oltalmamat, mert én vagyok a ti Irgalmas Anyátok!”

A spanyol püspök, Juan de Zumárraga kétkedve fogadja a kérést, és jelet kér. A negyedik jelenés alkalmával a Szűzanya kéri Juant, hogy a domb tetején – a hideg téli decemberben – szedje teli rózsával kötényszerű köpenye elejét, mutassa meg őneki és azután vigye el a püspöknek. A püspök igen csodálkozik azon, hogy ez időben rózsaszedésről beszél az indián, ám a köpeny leeresztésekor a rózsák kihulltával, gyönyörű Mária-kép válik láthatóvá a ruha elején. Zumárraga püspök térdre esik és könnyezve hálát ad az Istenanyának a rendkívüliségért. Két hét múlva már áll a fából épült első kápolna.

A köpenyt, (amelyet az indiánok tilmának neveznek) rajta a csodás Mária-képpel kiállítják, s kegyelmi hatásaként néhány év alatt 9 millió indián keresztelkedik meg. (A “guadalupe” elnevezés spanyol nyelvi félrehallás következménye, és nahuatli nyelven eredeti jelentése: a démon legyőzője.)

A Guadalupei Madonna képjelrendszere megérttette a bálványimádó bennszülöttekkel, hogy helytelen égitestekben imádni Istent, és évente tízezrével fiatalok vérét áldozni neki. A Szent Szűz példáját követve, az igaz Istent kell imádni, aki saját Fiát áldozza fel az emberiség üdvösségéért – egyszer s mindenkorra. A képről felismerték a Szűzanya hatalmát is, aki összezúzza a kő-kígyót, a Sátánt. A sokat szenvedett aztékok megtalálják a továbbélésükhöz szükséges természetfeletti létmagyarázatot, és az evangélium fényében felismerik emberi méltóságukat s földi küzdelmük végső célját.
A tilmán lévő képnek nemcsak a megjelenése volt csodálatos, hanem mindeddig való fennmaradása is az. A képen, sokszoros nagyításban sem látható ecset nyoma! A növényi eredetű ritka szövésű anyag nincs előkészítve festővászonnak, és erre nem is alkalmas. Ha nem festik be, 20 év alatt szétmállik. Ha megfestik, akkor már 5 év alatt tönkre megy. Ez a kép azonban sértetlenül fennmaradt 470 éven keresztül, pedig az első 116 év alatt még üveggel sem védték, sőt százezrek érintették és kormos, füstös viaszgyertyák megszámlálhatatlan tömegét égették előtte. A tilma festményt nem hordozó részét relikviaként széthordták, így a festmény ma 198×106 cm, melyen a Szent Szűz alakja 142 cm. Jelenleg üveg alatt hármas keretben (arany-ezüst-bronz) őrzik az eredeti bazilika közvetlen közelében felépített hatalmas méretű betonból készült új székesegyházban, annak 20000 zarándokot befogadó belső terében a szentély oltárasztalához vezető introitusként.

A tepeyaci jelenések óta 46 pápa uralkodását jegyzi fel az egyháztörténelem, s közülük 26 határozottan állást foglalt bullákban, körlevelekben, jubileumi megnyilatkozásokban e természetfeletti jelenség hitelessége mellett.

Reklámok

Mihalovics Zsigmond és az Actio Catholica

24 Júl
Már a 19. században jelentkezett az igény a világi hívek bevonására a katolikus egyház apostoli munkájába, több nyugat-európai országban ekkor születtek az első, nem hitbuzgalmi jellegű katolikus társadalmi egyesületek. A világiak apostolkodásának szervezetét, az Actio Catholicát 1922-ben alapította meg XI. Piusz pápa, magyarországi szervezete 1932-ben jött létre. Az Actio Catholica meghatározó tényezője lett a két világháború között a hazai egyházi életnek, s ebben kulcsszerepet játszott Mihalovics Zsigmond herminamezei plébános.
Mihalovics Zsigmond pályájának alakulásában bizonyára nagy szerepe volt nagybátyjának, Mihalovics Ferenc esperesnek, aki sok támogatást nyújtott a korán árvaságra jutott fiúnak. Mihalovics Ferenc Bácsán volt plébános, unokaöccse Győrben végezte középiskolai tanulmányait, majd Pozsonyban, Nagyszombatban, végül a bécsi Pázmáneumban készült a papságra. 1914-ben szentelték fel, ezt követően több fővárosi középiskolában lett hittanár. A nevével összeforrott herminamezei plébániára 1919-ben kapott – eleinte adminisztrátori – kinevezést.
Budapest rohamosan növekvő népességével nehezen tudott lépést tartani a katolikus egyház szervezete, egyre több nehézséget okozott, hogy egyes plébániákhoz ezernél is több hívő tartozott. Az első lépések a helyzet orvoslására az első világháború utáni években történtek, mikor Csernoch János hercegprímás hozzálátott, hogy az esztergomi érsekséghez tartozó (Budapest területén ekkor három püspökség osztozott), aránytalanul nagy plébániák felosztásával hatékonyabbá tegye a pasztorációt. Az erzsébetvárosi plébánia területéből kihasított Herminamező önálló plébániává emeléséről 1919. április 21-én hozta nyilvánosságra a határozatot Mészáros János érseki helynök. Az új plébánia temploma ideiglenesen a Hermina-kápolna lett, kormányzója pedig a fiatal Mihalovics Zsigmond, aki a Tanácsköztársaság egyházüldözése dacára fogott hozzá hívei közösségbe szervezésének. Különösen sokat tett a gyermekekért, látogatta a családokat, szegénygondozó hálózatot és népkonyhákat létesített, sportklubot szervezett, majd 1924-es plébánosi beiktatását követően templomépítésbe fogott. A gazdasági válság miatt csak 1936-ra gyűlt össze elegendő pénz a tervezett Szentlélek-templomra, mely alig egy év alatt felépült a Kassai téren.
Érthető tehát, hogy amikor Magyarországon is megalakult az Actio Catholica, miért Mihalovics nyerte el országos igazgatójának tisztét. Az egyre szélesebb néprétegeket megmozgató katolikus fellendülés irányítására kiváló szervezőre volt szükség, s Mihalovics nemcsak ennek a követelménynek felelt meg, hanem Nyisztor Zoltán katolikus újságíró szerint ő volt az, aki korábbi tevékenységével nem vívta ki senki ellenszenvét az egyházban.

„Papíron az Actio Catholica gigantikus szervezettséget mutat – írta 1934-ben Mihalovics. – A fővárosban a hercegprímástól és a püspöki kartól küldött Glattfelder Gyula püspök irányítása mellett működik az országos energiaközpont, minden püspöki székvárosban kész a transzformátor, mely az országos elnökségtől érkező nagyfeszültségű áramot az egyes egyházmegyék viszonyaihoz alkalmazza, az espereskerületi tanácsokban az áramelosztók funkcionálnak, s minden plébánián elkészült a kapcsolás, az áramot felfogó és kigyújtó készülék. Papíron úgy látszik, hogy az egész országot átölelő szervezeti hálózat áll rendelkezésünkre, lehet már egységes célkitűzéseket végiggörgetni az egész országon, rendelkeznek már oly átfogó szervezkedéssel, hogy egy gombnyomásra talpra ugrik az egész ország.”

E hatalmas hálózat működtetése emberfeletti szervezőmunkát igényelt, az Actio Catholica hatáskörébe nemcsak a népszerű vallásos egyesületek (a vidéki ifjakat tömörítő KALOT és KALÁSZ, a városi munkásfiatalokhoz szóló EMSZO, a KIOE és a Hivatásszervezet), hanem a nagyszabású katolikus megmozdulások is beletartoztak. Teljes mértékben az Actio Catholicára hárult a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus megszervezése, a lelki felkészítéstől a közel milliónyi zarándokot fogadó rendezvény lebonyolításáig. A második világháború után még ennél is több feladat hárult a szervezetre, hiszen az Actio Catholica vállalta a segélyek elosztását.
Bár a magyar katolikus közvélemény az Eucharisztikus Világkongresszus sikere után minden püspöki szék megüresedésekor Mihalovics Zsigmondot emlegette, a kinevezés késett. Hiába szerette volna Glattfelder Gyula maga mellé venni segédpüspöknek, sőt Glattfelder halála után a csanádi püspöki székre Mihalovics volt a Szentszék jelöltje, a plébános egykori segédlelkésze, Seres Ferenc szerint Serédi Jusztinián hercegprímás nem járt el kellően Mihalovics érdekében. Mihalovics 1944-ben hagyta el Herminamezőt, amikor kanonoki stallumot kapott Esztergomban. E tisztségéből irányította az Actio Catholicát 1948-as emigrációjáig.
Ausztriába, később Rómába ment, majd az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1959-ben érte a halál. Mihalovics külföldön sem hagyott fel a szervezőmunkával, emigráns társait példásan összefogta. A magyarországi Actio Catholica Mihalovics távollétében is működött, csakhogy békepapi vezetés alatt álló, államhű hivatallá alakították – s eredeti küldetését úgy eltorzították, hogy a rendszerváltás idején a püspöki kar jobbnak látta inkább megszüntetni.
Felhasznált irodalom
Balogh Margit – Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon. Bp., 2005.
Gianone András: Az Actio Catholica története Magyarországon 1932–1948. Bp., 2010.
Seres Ferenc: Mihalovics Zsigmond élete és művei. Pilisszentlélek, 1993.
Benkéné Jenőffy Zsuzsanna

Szentté avatják II. János Pál pápát

7 Júl

Ferenc pápa pénteken aláírta II. János Pál és XXIII. János pápa kanonizációját, a két egyházfőt már az idén szentté avathatják – közölte a szentszéki szóvivő.
Federico Lombardi szóvivő Ferenc pápa első enciklikájának pénteki vatikáni bemutatása közben jelentette be, hogy a pápa aláírta a II. János Pál szentté avatásához szükséges dekrétumot, és ezzel egy időben XXIII. János pápáét is.

Lombardi valószínűnek tartotta, hogy a 2005-ben elhunyt lengyel pápát és az 1963-ban elhunyt olasz pápát még az idei év vége előtt szentté avatják. Az sem kizárt, hogy a két egyházfőt egyszerre avatják szentté – tette hozzá a szóvivő. A dátumról Ferenc pápa dönt majd az avatás előtt összehívandó konzisztórium bíborosi tanácskozásának kitűzésével.

Az 1978-ban megválasztott, 2005. április 2-án elhunyt II. János Pálnak már a temetésén azonnali szentté avatását követelték a hívők a Santo subito! feliratú transzparensekkel. Ezt követően XVI. Benedek az előírt időnél– a halált követő öt esztendőnél – korábban elindította elődje kanonizációs eljárását. II. János Pált 2011. május elsején avatták boldoggá a római Szent Péter téren. Közel másfél millió hívő érkezett akkor a Vatikánba, elsősorban olaszok és lengyelek. A boldoggá avatáshoz elfogadott első csoda Marie Simon Pierre Parkinson-kórban szenvedő francia nővér gyógyulása volt. A lengyel pápa szentté avatásához szükséges második csoda a boldoggá avatás napján történt, ennek részleteiről egyelőre annyit tudni, hogy a II. János Pálhoz intézett imádság állítólag egy Costa Rica-i asszonyt gyógyított meg.
A tudományosan megmagyarázhatatlan gyógyulást a Szentté Avatási Kongregáció által felkért orvosok és teológusok idén áprilisban minősítették csodának. A kongregáció bíborosi bizottsága ezt a héten megerősítette, a pápa pedig most aláírta a szentté avatás utolsó lépésének számító dokumentumot.
A II. Vatikáni Zsinat atyjaként és a „jó pápaként” ismert XXIII. Jánost 2000-ben avatták boldoggá egy olasz nővér meggyógyításáért. Az 1958-ban pápává választott Angelo Giuseppe Roncalli esetében a szentté avatáshoz nem volt szükség egy második csodára: a Szentté Avatási Kongregáció javaslatára Ferenc pápa úgy döntött, hogy XXIII. János kanonizációjához egy csoda is elegendő. Ehhez a pápának joga van, de ez nem azt jelenti, hogy mostantól kezdve a szentté avatáshoz elég lesz egy csoda is – hangoztatta a szentszéki szóvivő. Hozzátette, hogy Ferenc pápa valószínűleg XXIII. János pápa személyisége és a II. Vatikáni Zsinat idei 50. évfordulója miatt döntött így.

(mno.hu )